Arany János
A FÜLEMILE
Zenés tréfa

Nincs nagyobb butaság a világon, mint a veszekedés. Hogy miért? Mert hiába beszélünk egy nyelven, gyakran akkor sem érjük meg egymást. És van, amikor nem is akarjuk megérteni! Erről szól a veszekedés... Ez ugyan mire jó? Na?
A legkisebb dolgokon is képesek vagyunk hajba kapni a másikkal, foggal-körömmel védve a magunk igazát. Legkisebb dolgot pedig nagyon könnyű találni... ott van úton-útfélen, csak fel kell csippenteni. Felcsippenteni és meglengetni a másik orra előtt... mint valami jóféle madzagot. A másik szimatolni kezd, és ráharap a végére... Akkor pedig bumm, jöhet a háború! Háborúban bármi megengedhető. Lehet szitkozódni, öklöt rázni, vicsorogni, becstelen eszközöket bevetni. A lényeg, hogy mi nyerjük meg a csatát. És mi az eredménye? Semmi jó... Mert tudnunk kell, hogy két civódó fél között mindig ott van egy harmadik... Aki nevet, és elviszi a koncot!
Arany János kortalan, ám minden körülmények között aktuális vándoranekdotája mára már jelképpé érett az utókor fejében. A civakodó Péter és Pál figurája olyan emberi gyarlóságokat személyesít meg, ami mindnyájunkban ott rejtőzik, lehetünk bár kicsik, vagy nagyok, és olyan nagy igazságokat közöl friss humorral és őszinteséggel, hogy nem lehet nem szeretni a történetet.
A költemény színpadi változata, a nagy költő születésének kétszázadik évfordulójának tiszteletére készül.  

A Gárdonyi Géza Színház és Babszem Jankó Gyermekszínház koprodukciója.